A művészet világa, ahogy Te képzeled: kortárs művészet

301.

székács lászló, p, 10/22/2010 - 12:17


hantolatlan
tömegben
átkapartan
a túloldalra

avar takart
sorsok
bomlottak
történetük
rohasztott
ne halld
a jajt
ne halld
a hazát
ne halld
bitó-golyó
bocsánat
kérő sóhaját

égbe faragják
kopjafák
vért
pirosat
szabadságot
szűzfehéret
hazát
örökzöldet

’56 lobogása
parcellába
kotort
áldozat izzása
hantolatlan
fénye
gyötrelmes
halhatatlan
szerelem

Anyám

Charall, cs, 06/10/2010 - 15:26

A börtönből is kilopnál, tudom én.
Varázsolván apró pillét énbelőlem
kistáskádban kicsempésznél
-át egy boldogabb világba. Hiszem én.

Bármikérésem nem tagadva
mindent teszel, hozva zavarba
szemtelen, önző, gyermeki fejem
- nem tehetem, nem tehetem,
hogy mindent csak tőled várok,
tégy valóra minden álmot,
vígy magaddal padlásra, pincébe,
vidám napba, sötét éjbe...

Ideje lenne már megfordulni.
Két karommal átkarolni.
Téged vinni szivárványba,
világlátni, tündérbálba...
Talán sose tehetem meg.
Tán maradok önző gyermek.

Porcukros Parlament

Charall, cs, 06/10/2010 - 15:23

Budát láttam, valami igazi, végre, köszönöm.
Megszállott jókedv mai örömöm
A kurucok morgó-mirgő arca
fejük fehér, mint egykor hazánk harca
nem fáznak, fűt hazaszeretet
és kőből vannak- mellesleg

a dombról nem pottyan le éppen senki
üres a villamos a Tabán alatt
kanyar a luk felé, muszáj arra menni
a hegy mélye kikockázva ránk maradt
kockák kicsípve Samu és KISS
megúszom, ha átvisz
a 16-os
mert úgy tűnik, omladoz
a kiskockás tákolmány itt-ott
varázslatos: átértem végre

Porcukros Parlament- kiszökött talán