A művészet világa, ahogy Te képzeled: kortárs művészet

A börtönből is kilopnál, tudom én.
Varázsolván apró pillét énbelőlem
kistáskádban kicsempésznél
-át egy boldogabb világba. Hiszem én.

Bármikérésem nem tagadva
mindent teszel, hozva zavarba
szemtelen, önző, gyermeki fejem
- nem tehetem, nem tehetem,
hogy mindent csak tőled várok,
tégy valóra minden álmot,
vígy magaddal padlásra, pincébe,
vidám napba, sötét éjbe...

Ideje lenne már megfordulni.
Két karommal átkarolni.
Téged vinni szivárványba,
világlátni, tündérbálba...
Talán sose tehetem meg.
Tán maradok önző gyermek.