Lélek-test-szellem, avagy az ezotéria, a feng shui világa
Hirtelen jött felismerés
Az ember azt hiszi: „Ó, most már beindultak a dolgaim!” - majd hirtelen megtorpanás következik. Így van ez mindig. A folyó is találkozik kövekkel –csakhogy az ember nem folyó.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Serebra: Szívem kristálytemploma
Belső szentélyemben, először egy irányított reinkarnációs meditáció során jártam tudatosan. Utam tágas, fáklyákkal kivilágított alagúton át vezetett ebbe a szakrális térbe, s ahogy beléptem, figyelmemet azonnal megragadta a hatalmas, fölöttem elterülő, gyönyörű kristálykupola. Lelkem templomának égi ablakán át az éjszakai égbolt csillagtengere mosolygott rám. Hosszú ideig csak álltam, szívtam magamba e csodás fényeket, és hagytam, hogy az isteni jelenlét végtelen áldására emlékeztessenek. Körülöttem mindenütt különböző, féldrágakövekből készített kristálytömbök sugároztak szivárványszíneket magukból, s a térben összefonódva hihetetlen szépségű fényörvényekké alakultak. E folyton változó, kavargó szín-játék, mint kozmikus dallam táncolt körbe, finoman megérintve, gyógyítva lelkem jelenlétét. A padlózatra tekintve különleges ábra vonta magára figyelmem: egy körrel övezett pentagram, melynek közepén az élet virágának szimbóluma, körülötte öt másik, kisebb jel volt látható.
Serebra: Helyünk a világban
Ahhoz, hogy megfelelően tudjunk „működni” itt a Földön, helyesen kell értenünk a világot, amelyben élünk! Fel kell ismernünk, hogy bár fizikai érzékszerveinkkel csupán 3 dimenziót vagyunk képesek felfogni, világunk valójában egy rendkívül bonyolult, sokdimenziós rendszer (ezt ma már a kvantumfizika tudománya számos bizonyítékkal alátámasztotta). Ebben a többdimenziós valóságban egymásba ágyazott alterek léteznek, melyben a magasabb frekvenciájú, finomabb „anyagú” terek áthatják az alacsonyabb rezgésszinten létező, kötöttebb tereket.
Serebra: Lelki evolúció
Az emberi evolúció technikai civilizációra keresztelt szakasza lassan véget ér. Külső világunkban létrehozott eszközeinkkel atomok belső tereit vizsgáljuk, vagy távoli galaxisokat fürkészünk - ahogy tetszik. Lehetőségünk végtelen… Kifelé egyre mélyebbre és egyre távolabbra fókuszálunk - pedig fejlődésünk jelenleg kibontakozó lépcsőfoka már a befelé tekintésről szólna. Egyedi lényünk megismeréséről. A tudatos önfelfedezésről. Arról, hogy magunkba tekintve rátaláljunk saját erőforrásainkra és tudatossá tegyük eddigi ösztönlétünket, Életté a létezést.