Meneküljünk?!

A válság lecsengőben, és beállt a mozdulatlanság. Talán már nem süllyed mélyebbre az ország, mégis menekül a fiatalság. Pályaelhagyó poéták, írók, újságírók. A mai nemzedéket elnyomja a visszamaradás erős nyomása.

Több mint egy éve, hogy társaimmal kiléptem az iskolapad szorításából. Hittel, reménnyel telve elindultunk az élet felé. Ki ki a maga megyéjében próbált szerencsét. Mint az újszülöttek, csak most pillanthattuk meg a valóságot.
Korrupció, fekete munka, fizetni nem akaró munkáltatók. Kifogások minden mennyiségben. Kevés tapasztalat, nem elég elszánt, biztosan gyermeket szeretne már. A végeredmény mindig ugyanaz. Nemmegfelelő az állásra. Egy teljes éve csak a kudarc leng körül minket. Sokunk pályaelhagyóvá vált, pedig milyen szép is a szakmánk. Az írás kifejezi valónkat, és talán segíthetnénk a mai magyar médiát érdemessé teni a figyelemre.
A család bár támogat még minket, ez sem tarthat örökké. Saját életet szeretnénk, amelyben nincs de, ha talán, mégsem. Munkát, családot, életet, jövőt akarunk. Sajnos ebben hazánk nem tud, és nem is akar segíteni. Menekül a fiatalság. Aki teheti külföldön próbál szerencsét. Menjek én is? Szeretem a hazámat. Ám ha nem ad más lehetőséget, nem lesz választásom. Megyek én is!