Szerelem, irodalom, művészet, kultúra, igaz történetek - Sense Café

A Központi Antikváriumban nézelődöm. Az egyik polc előtt egy dús, vörös hajú nő guggol, elmélyülten keresgél a könyvek között. Szemüveges, kis, kiálló fogakkal, amitől olyan lesz, mint egy kis ragadozó állatka. Nem tudnám megmondani, hány éves lehet, de nem is érdekel. Farmernadrág, valami felső, és vastag szövetből készült kabát van rajta. Még nézelődik a boltban, aztán kimegy, én kicsit várok, majd utána indulok. Csak lazán, végül is mehetek arra, nincsen benne semmi furcsa. Nézem, ahogy előttem megy, talán érzi, követem. A nők ezt tudják, nem mindegyik, csak az igaziak.

Játszótérre gyerekeket szokás vinni. A nyugdíjas nénike a kutyáját tekintette gyermeknek, és besétált vele az ott játszadozó csemeték közé. Ezzel még épp nem is lett volna probléma, ám a következő kép már egyetlen anyukának sem tetszett. A kutyus fogta magát, és a játszótér kellős közepére tette le aznapi ebédjének maradékát. Az anyóka ezután felvette ölebét s tovább ment volna ha! Az egyik akkorra már mérges anyukat felpattant, s ráförmedt a szemtelen anyókára. „De hogy képzeli ezt? Menjen vissza, s takarítsa fel. Itt gyerekek vannak. Nem szégyelli magát?”

Szavazásunk megfejtése: Benjamin Franklin (Boston, 1706. január 17. – Philadelphia, 1790. április 17.): amerikai nyomdász, feltaláló, író, polgári demokrata politikus, természettudós, filozófus.

A Sorstalanság Kertész Imre első regénye. A könyv nem vallomásregény, ahogy azt sokan gondolják, hanem egy valós történet fikcióba való átírása. Köves György a történet főszereplője vulgarizált Kertész Imre. Vagy ahogyan megfogalmazta egy másik írásában:”... ki találjuk önmagunkat, s végül ezt a kitalált önmagunkat bízzuk a fikcióra.” E felfogás szerint minden regényszereplő – még az is, amelyik a valóságban létezett – csak kitalált fikció.