Ma először ébredtem először tökéletesen kiegyensúlyozottan az új órának köszönhetően. Vasárnap, reggel 6-kor, és egész nap tökéletesen friss voltam...

Azt hiszem, hibátlanul fog működni a szerkezet...

Egyik pillanatról a másikra nyílt ki a szemem, szinte álomból, és nem éreztem azt a kellemetlen fáradtságot, amit mindig máskor. Főleg reggel 6-kor, hisz utálok korán kelni...

Nem tudom van-e annál csodálatosabb érzés, mint amikor büszkén tekinthetsz a múltra, és boldogan a jelenre. Mikor nem érzed azt, hogy butaságot csináltál, vagy akaratlanul is megbántottál valakit. Mikor minden perc értékes...

Boldog ember kezdek lenni, de hosszú és göröngyös volt az út, ami ide vezetett. Végre megtanultam mit jelent a szeretet és az elfogadás.

Volt idő – nem is olyan sokkal ezelőtt, amikor még elképzelésem sem volt arról, hogy mit jelent ez a kérdés, és nem is éreztem különösebben birizgáló késztetést arra, hogy megismerjem a számomra idegenül csengő szavak mögötti értelmet. Aztán múlt év szeptemberében megváltozott bennem valami.

Már hetek óta készülődünk a dokumentumfilmre, próbáljuk összeszedni a pénzt. Hamarosan zöldbe borul a táj, és kezdhetünk forgatni. Izgalmas volt ez a két hónap és kiszámíthatatlan feladatokra vállalkoztam. De pont  ezért volt szép:-)) Soha nem bánom, hogy belevágtam, és még ha alig éri is meg, akkor is megérte. Két hónapja 30.000 Ft-ért dolgozom, amiből még lejönnek a költségeim, de nagyon sajnálom egyetlen percét sem. Mit ér az élet kihívások és feladatok nélkül??? 

A válságos helyzeteknek és a nehéz életkörülményeknek a sok hátrányuk mellett jó oldaluk is van. Ha minden könnyen megy, nem állunk meg gondolkodni, nem érezzük szükségét annak, hogy jobb megoldásokat keressünk. Ezért nem is szembesülünk hiányosságainkkal, és az sem merül fel, hogy vannak még feltáratlan képességeink. A nehézségek ezzel szemben ébresztően hatnak, hiszen meg kell mozgatnunk és összpontosítanunk kell erőnket, hogy megbirkózzunk velük.

Szűz hó a mocsok közepén,
mikor elbújunk a világtól, te meg én.
Édes 2-es.
Nézd az ágacskát,
mosolyt idéz.
Te is csak a szemembe nézz,
boldog tettes…

A következő buktató a szakmai tapasztalat hiánya. Bár nem unatkoztam a tanulmányaim alatt, ám mivel éves szinten nem voltam bejelentve sehova, nem vagyok alkalmas semmilyen munkára. Mondják ezt az állásinterjúkon.

Valóban diákként csak diákmunkákat vállaltam, illetve mellékesen kisebb adminisztrációt végeztem. Felméréseket készítettem, kutatásokban segédkeztem, de ez nem jó semmire. Nincs több éves szakmai tapasztalatom, ezért nem dolgozhatok.

Üdvözletem! A Teremtő női aspektusa vagyok, a Kegyelem energiája, az Anya-Istennő maga.

Mélyreható őserdő alsóbbrendű züllött nyűgösködése

Dologkerülő újkőkori jászolban, sarkvidéki játékfegyverrel diadalt arat.

Hétköznapias centráléban fiolás vadtulkok

Suta negédes centrum közepén hepehupás sokszöget tákolnak.

Morózus csavargó, elbűvölő szerecsen,

Elhalványuló ikraköveken fekve mákonyt szívnak…

Gabonanyaláb tétlen várakozása.

Lázár Ervin egyik meséjében Dömdödöm, a kedves mackó egy szeretett lényhez igyekszik. Meg akarja mondani neki, hogy szereti őt. Azonban mire odaér hozzá, már nem tudja kimondani a „szeretlek” szót, mert olyan emberek szájából hallotta korábban, akik biztosan nem gondolták komolyan ezt az érzelmet. Nem nehéz megérteni, miért tudott végül csak ennyit mondani: „Dömdödöm”.

A Központi Antikváriumban nézelődöm. Az egyik polc előtt egy dús, vörös hajú nő guggol, elmélyülten keresgél a könyvek között. Szemüveges, kis, kiálló fogakkal, amitől olyan lesz, mint egy kis ragadozó állatka. Nem tudnám megmondani, hány éves lehet, de nem is érdekel. Farmernadrág, valami felső, és vastag szövetből készült kabát van rajta. Még nézelődik a boltban, aztán kimegy, én kicsit várok, majd utána indulok. Csak lazán, végül is mehetek arra, nincsen benne semmi furcsa. Nézem, ahogy előttem megy, talán érzi, követem. A nők ezt tudják, nem mindegyik, csak az igaziak.

A hely kellemes, hangulatos félhomály, a falak sötétbordó szövettel bevonva, a levegőben cigarettafüst száll. Az egyik asztalnál ülünk; Tamás, Gabriella és barátja Tomi, aki egy pohár érdekes színű fehérbort iszik. Én inkább narancslét választottam. Tamás a zenekarban szaxofonozik, ő hívott a koncertjükre.

Ez a kérdés azon valódi mesterművek, zseniális alkotások láttán fogalmazódhat meg bennünk, amelyek alkotóit mintha különleges, náluk feltétlenül magasabb rendű erők vezérelték volna. Miféle varázslat vezette kézen fogva őket? Milyen rendkívüli áramlatokat voltak képesek követni? Mindenkit foglalkoztathat ez a kérdés, amikor ki szeretnénk fejezni a legjobb érzéseinket és gondolatainkat, de nem találjuk a megfelelő formát.

Játszótérre gyerekeket szokás vinni. A nyugdíjas nénike a kutyáját tekintette gyermeknek, és besétált vele az ott játszadozó csemeték közé. Ezzel még épp nem is lett volna probléma, ám a következő kép már egyetlen anyukának sem tetszett. A kutyus fogta magát, és a játszótér kellős közepére tette le aznapi ebédjének maradékát. Az anyóka ezután felvette ölebét s tovább ment volna ha! Az egyik akkorra már mérges anyukat felpattant, s ráförmedt a szemtelen anyókára. „De hogy képzeli ezt? Menjen vissza, s takarítsa fel. Itt gyerekek vannak. Nem szégyelli magát?”

Este tíz óra. Második emeleti kis lakás. A konyhába kék szemű káros szenvedélyekkel teli lány, zöld fejű még pihenő gyufaszál, és egy cigaretta. A zöld fejecske fellobban, a cigaretta ontani kezdi sejtelmes büdös füstjét.
A gyufaszál ég tovább, s lángja haragosan száguld végig jelezve a bűnt, melyet vele követtek el. Ahogy egyre lejjebb küzdi magát, úgy halványul fénye, és az addig peckesen egyenes fadarabka elfárad. Teste, mint az idős nénikének meggörnyed. Élete másodpercek alatt tűnik hamuvá.

Ki ne tudná hogy mielőtt felvennének bárhova is dolgozni egy állásinterjún át kell esni. Vannak felkészítő olvasmányok, számtalan jó tanács mit mondj, és mit biztosan ne. De mi segít abban hogy ne legyek ideges, feszült. Szembe kerülök egy komor középkorú úrral, és teljes a blokkolás.

Mindenki panaszkodik az állandó rohanásra, az idő szorítására, amely homokként folyik ki ujjaink közül, a számos, aznap ránk váró feladatra, amelyeket képtelenségnek tűnik egyetlen napba belezsúfolni.

Nem irigylem a férfiakat. Mert bár úgy hírlik, hogy mindig a nő választja ki az egy helyen összegyűlt férfisokadalomból a neki tetszőt, de jobb -és maradibb- esetben azért mégis a férfi az, aki valami frappáns mondattal becserkészi szíve cselszövő hölgyét. Néha ötletesre, néha elcsépeltre, néha egyedire sikeredik az a bizonyos csajozós duma.

... Fontos felismerned: a külvilágban hiába kutatsz tovább. Kívül sohasem lelhetsz rá arra, amit keresel, mert az a szívedben van, csak elfelejtetted. Érzed, hogy hiányzik az életedből valami, hogy űr van a lelkedben, de fogalmad sincs róla, miképpen szabadulj meg ettől az ürességtől. Külső eszközökkel igyekszel betömködni az egyre intenzívebben tátogó fekete lyukat, de ez - éppúgy, mint a kozmosz egén sötétlő testvére – mindent elnyel. Nyomtalanul.

Kegyetlen idő… nem törli érintésed, csókod, illatod.
Rád gondolva most is lángolok -
Magam gyújtotta máglyán táncolok.
De e láng nem perzsel! Érted?
Életet ad és soha sem éget.
Melegít, átölel, simogat, feltüzel.
Úgy hevít, hogy Te, végül Én leszel…
S ott a tűzben, e teremtő lázban,
Szívünk lángja éled. Fény lesz, hol homály van.
Felragyogó Lényünk bevilágítja a létet,
S e pillanatban megszületik… a Végzet.

A Szeretet Mestere több mint 2000 évvel ezelőtt alászállt és elhozta szívünkbe a lángot… Élete tulajdonképpen az ÚT maga. Az út, melynek – minden vallási téveszme és kinyilatkoztatás ellenére - legfontosabb eleme a jelen megélése, a Figyelem.

Ha Janus-temploma zárva van, akkor béke honol az egész birodalomban – legalábbis így vélték az ókori Rómában. Hogy lehet az, hogy egy isten bezárja a templomát, és addig nem is enged be senkit, amíg ki nem tör a háború? Furcsa, kifacsart logikának tűnhet a dolog, pedig nem az.

Amikor közeleg az év vége, életünk egy kis ciklusának lezárása, elfoghat bennünket a vágy, hogy áttekintsük ezt a ciklust, és számot vessünk mindazzal, amit időközben véghezvittünk.

Érdekes cikket találtam a H1N1-ről. Bár az első perctől kezdve sejtettem, hogy ez inkább üzlet, mintsem valódi járvány, úgy tűnik mostanra beigazolódott a megérzésem.

Vajon az, hogy az állam rákényszeríti a fiatalokra a nyelvvizsgát biztosan jó megoldás? Nyelvet mindenki tanul ha akar ha nem. Ez természetesen szükséges is, hiszen nyelvek nélkül nehéz a világban boldogulni. De az, hogy a diplomát nyelvvizsgához kötik már nem volt jogos lépése államunk vezetőinek. Ha annyira fontos ez számukra, akkor miért nem kötik a politikai életbe való részvételt is nyelvvizsgához?

Szavazásunk megfejtése: Benjamin Franklin (Boston, 1706. január 17. – Philadelphia, 1790. április 17.): amerikai nyomdász, feltaláló, író, polgári demokrata politikus, természettudós, filozófus.

Azt hinnénk, hogy számos szakma elsajátításával bárhol bármikor lehet munkánk. Öt szakmám van mégsem találom a helyem a világban. Mintha a világ nem szeretné hogy beilleszkedjem, és végre a magam lábán álljak meg. Hogy is működik az álláspiac hazánkban? Elmesélem.

„Minden kezdet könnyű – ha összehasonlítjuk a végével.”
(Gerhard Uhlenbruck)

„Ime, már megvan az egysejtű ember,
Él és mozog,
Gondolatokat nyujt ki magából
És visszahúzván kinyujtja újra,
Hogy valamivel is előbbre jusson.
Eddig vergődött, most már ténfereg,
De serény és így mindig erősebb lesz.
Kegyes miattunk a szigorú törvény.
Holnap már ügyesek leszünk
Könnyen úszunk, szaladunk, repülünk
És ennek így kell lenni
Hogy akkor már nem törődvén mással,
Lelkünk tiszta ruhája legyen,
Kívánt álmunk szűz teste legyen,
Teste ének s igazság legyen,
Alakja Istenhez hasonlóbb legyen

Valahogy úgy érzem, hogy 2010 egy új élet kezdete. Amikor egy nehéz év után, tudod, hogy egy jobb világba lépsz. Nem anyagi értelemben, hanem tudásban, szellemi fejlettségben, mert az előző év fájdalmas tapasztalatai sok mindent megtanítottak.

Szeretnék minél többet olvasni, hogy még többet tanuljak, és minél többet írni, hogy leírjam ezeket az érdekes tapasztalatokat. De sokszor nincs idő, és az emlékek szertefoszlanak.